Felkészülés az ÁFA-Irányelvhez fűzött új végrehajtási rendelet alkalmazására.

A közös hozzáadottértékadó­rendszerről szóló 2006/112/EK Irányelv (ÁFA-Irányelv) végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló 282/2011/ EU végrehajtási rendelet fő tartalmi elemeiről, amely fontos értelmező rendelkezéseket tartalmaz az ÁFA-Irányelv rendelkezéseihez kapcsolódóan. 2011-ben ez a rendelet az egyik legszámottevőbb új uniós szintű áfa jogszabály.

“... az adott időponttól, azaz a hatálybalépés napjától kezdődően a Rendelet előírásai kötelezően és közvetlenül alkalmazandók lesznek Magyarországon…”

Az Európai Unió Tanácsa nemrégiben elfogadta az ÁFA-Irányelv végrehajtási intézkedéseit megállapító 282/2011/EU rendeletet („Rendelet”).

A Rendelet legtöbb rendelkezése 2011. július 1-jén lép hatályba. Ez azért fontos, mert az adott időponttól, azaz a hatálybalépés napjától kezdődően a Rendelet előírásai kötelezően és közvetlenül alkalmazandók lesznek Magyarországon külön parlamenti jóváhagyás nélkül. Az új Rendelet célja, hogy biztosítsa az ÁFA-Irányelv egységes alkalmazását. Emellett fontos értelmező rendelkezéseket tartalmaz az ÁFA-Irányelv 2010. január 1. óta hatályos szabályaihoz kapcsolódóan is. A Rendeletben foglalt rendelkezések elsődlegesen az alábbi témaköröket érintik:

• az adóalanyi Európai Unió Bíróságának az adott témakörök tekintetében hozott ítéleteiben foglalt elvek érvényesítésére státuszra vonatkozó elhatároló ismérvek;
  
  
• a gazdasági letelepedettséggel kapcsolatos értelmező rendelkezések;
  
  
• az állandó telephely szerepe a szolgáltatások teljesítési helyének meghatározása szempontjából;
  
  
• a számlakibocsátó részére javasolt feladatok a megrendelő azonosításával kapcsolatban, amelyek megalapozhatják az adóalany jóhiszemű eljárását (adóalanyi minőség és letelepedés helye).

A Rendelet tehát több speciális értelmező, pontosító rendelkezést tartalmaz.

Gazdasági tevékenység székhelye.

Az adóalanyok gazdasági tevékenysége székhelyének meghatározására vonatkozóan a Rendelet új eljárást, feltételrendszert vezet be. Ennek értelmében az adóalany gazdasági tevékenységének székhelye a vállalkozás központi ügyvezetésének helye. Ennek meghatározása során a következő tényezőket kell figyelembe venni:

• hol hozzák meg a vállalkozás irányítására vonatkozó alapvető döntéseket;
• hol van a vállalkozás létesítő okirat szerinti székhelye;
• hol van a vállalkozás ügyvezetése üléseinek helye.

Ha a fenti szempontok figyelembevételével nem határozható meg egyértelműen a gazdasági tevékenység székhelye, akkor a fenti tényezők közül annak van döntő szerepe, hogy hol hozzák a vállalkozás irányítására vonatkozó alapvető döntéseket. A Rendelet szerinti gazdasági tevékenység székhelye eltérhet a társasági adó törvény szerinti üzletvezetés helyétől, valamint a cégjogi értelemben vett bejegyzett székhelytől.

Az adott új rendelkezések főként azon társaságok tekintetében relevánsak, amelyek:

szolgáltatást nyújtanak egy olyan cégnek,

1. melynek bejegyzett székhelye külföldön van,
2. de a Rendelet szerinti gazdasági tevékenység székhelye Magyarországon van,

mivel ebben az esetben könnyen előfordulhat, hogy a szolgáltatást áfásan kell számlázni,

szolgáltatást vesznek igénybe egy olyan cégtől,

1. melynek bejegyzett székhelye belföldön van,
2. és áfát számít fel a társaság felé,

mivel ebben az esetben vizsgálni kell, hogy a szolgáltatónak a Rendelet szerinti gazdasági tevékenység székhelye valóban Magyarországon van-e,

illetve ha azon cégcsoportban, amelyhez a társaság tartozik, van olyan Magyarországra szolgáltatást nyújtó

1. külföldi bejegyzésű cég,
2. amelynek a Rendelet szerinti gazdasági tevékenység székhelye Magyarországon van,

Mivel ebben az esetben a szolgáltatónak magyar áfát kell felszámítania a számlán. Amennyiben tehát valamely társaság külföldi bejegyzésű társaságnak nyújt, vagy ilyentől vesz igénybe szolgáltatást, akkor azt is vizsgálnia kell, hogy a másik félnek hol van a Rendelet szerinti gazdasági tevékenysége székhelye.

A teljesítéssel érintett telephely fogalma.

A Rendelet az állandó telephely fogalmára is eligazítást ad. Azon esetekben, amikor egy vállalkozás adóköteles ügyletet teljesít abban az országban, amelyben állandó áfa telephellyel rendelkezik, többször kérdésként merül fel, hogy kell-e áfát felszámítania a számlán, avagy fordított adózást kell alkalmaznia. A Rendelet e tekintetben elhatároló ismérveket, feltételeket határoz meg, amelyek alkalmazásával a fenti kérdés tekintetében döntést lehet hozni. Ennek megfelelően vizsgálni kell, hogy az állandó telephely részt vesz-e a teljesítésben. Önmagában az a tény, hogy a vállalkozás rendelkezik az adott országban állandó telephellyel, még nem jelenti azt, hogy ez az állandó telephely az adott országban teljesülő termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás teljesítésében részt vesz. Annak eldöntése érdekében, hogy az adott országban lévő állandó telephely részt vesz-e az ott teljesülő termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás teljesítésében, az alábbi tényezőket kell figyelembe venni:

“… az a tény, hogy a vállalkozás rendelkezik az adott országban állandó telephellyel, még nem jelenti azt, hogy ez az állandó telephely az adott országban teljesülő termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás teljesítésében részt vesz…”

• Kizárólag a vállalkozás olyan állandó telephelyét kell figyelembe venni, amely a személyi és tárgyi feltételek tekintetében kellően állandó jelleggel és megfelelő szervezettel rendelkezik azon termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás teljesítéséhez, amelyben részt vesz.
  
  
• A vállalkozás ezen állandó telephelyének tárgyi és személyi erőforrásait a teljesítési hely szerinti tagállamon belüli, adóztatandó termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás teljesítésével szükségszerűen együtt járó feladatokhoz használja fel, a teljesítés előtt vagy az alatt.
  
  
• Ehhez kapcsolódóan fontos kiemelni, hogy amennyiben az adott erőforrásokat a telephely kizárólag adminisztratív támogatási feladatokhoz – például könyveléshez, számlázáshoz és követelések beszedéséhez – használja fel, akkor ezek nem tekinthetők a teljesítéséhez felhasznált erőforrásoknak.
  
  
• Az adóalany az állandó telephely szerinti tagállam által kiadott adószáma alatt bocsátotta-e ki a számlát, kivéve, ha a körülményekből arra lehet következtetni, hogy helytelenül alkalmazta ezt az adószámot.

A Rendeletben foglalt ismérvek alkalmazása abban az esetben merülhet fel, ha például valamely társaság egy olyan külfölditől vesz igénybe szolgáltatást, amelynek van belföldön áfa telephelye. Ekkor vizsgálni kell, hogy a belföldi telephely érintett-e a teljesítésben, mert ha nem, akkor a külföldi nem számíthat fel áfát, hanem azt a szolgáltatást igénybe vevő társaságnak kell – „szolgáltatás­importként” – bevallania és megfizetnie. Kockázatot jelent, ha ilyen esetben az igénybe vevő társaság áthárított áfával kibocsátott számlát fogad be. A Rendelet igyekszik ugyan támpontot adni, azonban a gyakorlati tapasztalataink alapján sok esetben továbbra is nehéz lesz eldönteni, hogy a telephely részt vesz-e a teljesítésben. Ezen felül nem világos az sem, hogy mely esetekben mondhatja azt az adóhatóság, hogy a szolgáltatást nyújtó helytelenül alkalmazta belföldi adószámát, és erre hivatkozással esetleg támadja a szolgáltatást igénybe vevő áfa levonását. Ennek kapcsán az sem látszik még, hogy a számlabefogadónak mit kell tennie, hogy meggyőződjön a belföldi adószám helyes alkalmazásáról. Új jogszabályi fikciót állít fel a Rendelet, miszerint, ha a társaság gazdasági tevékenységének székhelye belföldön van, akkor a székhelyet mindig a teljesítéssel érintettnek kell tekinteni a társaság által belföldön teljesített ügyletek esetében. Ennek a hatását az alábbi példával illusztráljuk. Ha valamely társaság gazdasági tevékenységének székhelye belföldön van, akkor a Magyarországon általa nyújtott szolgáltatásokat akkor is magyar áfa felszámításával kell számláznia, ha a társaság egyébként rendelkezik külföldi áfa telephellyel. Ebben az esetben ugyanis nem kell vizsgálni, hogy a székhely a teljesítésben részt vesz-e. Ez azt is jelenti, hogy ha az adott társaságnak szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye belföldön van (és erről az előző fejezet szerint a szolgáltatást igénybe vevő társaság megbizonyosodott), akkor a társaság befogadhat áthárított áfát tartalmazó számlát. Továbbra is igaz az az állítás, miszerint amennyiben az adott társaság külföldön rendelkezik telephellyel és a telephely a külföldi teljesítési helyű szolgáltatás teljesítésében érintett, akkor a társaság nem bocsáthat ki számlát a magyar adószáma alól, hanem azt a külföldi telephely adószáma alól kell megtennie.

A megrendelő jogállása és elhelyezkedése.

Ha valamely társaság külföldinek nyújt főszabály szerinti szolgáltatást, akkor csak abban az esetben számlázhat áfa nélkül, ha kellő gondossággal meggyőződött arról, hogy

1. a vevője adóalany,
2. adóalanyi minőségében veszi igénybe a szolgáltatást, és
3. nincs belföldön áfa telephelye, illetve, ha van telephelye, az a szolgáltatás igénybevételével nem érintett.

Ha a társaság bizonyos szolgáltatásokat (marketing, reklám, tanácsadás, ügyviteli szolgáltatások, jogok átengedése, stb.) nyújt harmadik országbeli igénybe vevő részére, akkor csupán arról kell meggyőződnie, hogy a megrendelőnek nincs belföldön telephelye, illetve, ha van telephelye, az a szolgáltatás igénybevételével nem érintett. Az adókockázat minimalizálása érdekében eddig is javasoltuk, hogy ilyen esetekben érdemes a külfölditől az előzőekre nézve nyilatkozatot kérni, illetve nyilatkozatát a megkötendő szerződésbe foglalni. Ha ugyanis utólag kiderül, hogy valamely feltétel nem teljesül, a szolgáltatást nyújtó társaság, mint számla-kibocsátó viseli az áfa kockázatot. Éppen ezért az áfa nélküli számlázás feltételeiről történő meggyőződés nem csupán egy adminisztratív teher, hanem a szolgáltatást nyújtó gazdasági érdeke. A Rendelet további tennivalókat javasol annak érdekében, hogy a számlakibocsátó áfa kockázata csökkenjen, pontosabban meghatározza, hogy a szolgáltatást

nyújtó milyen esetekben jár el jóhiszeműen (pl. ha leellenőrzi az adószám érvényességét, vagy – nem EU-s igénybevevő esetén – elkéri a külföldi adóhatóság által kiállított adóalanyi igazolást vagy más hasonló igazolást (pl. vállalkozói igazolványt)). Azon társaságoknak, amelyek eddig is körültekintően jártak el és a számlázás előtt mindig meggyőződtek arról, hogy az áfa nélküli számlázás feltételei fennállnak, vélhetően a Rendelet elfogadása után sem kell mást tenniük. Ha azonban ezen eljárások hiányoztak, a Rendelet kötelező előírásai miatt ezeket szükséges lesz bevezetni.